San Leopoldo Mandic szentély
A Piazzale S. Croce másik oldalán a S. Leopoldo Mandic szentély néven ismert templom és a kapucinus rendház található. A S. Leopoldo szentély nevet az 1942-ben elhunyt dalmát szerzetesről nyerte, aki egész életét a gyóntatásnak szentelte, hogy meghallgassa az emberek bűneit.
A S. Leopoldo Mandic szentély épülettörténete a Cinquocento idejére nyúlik vissza, de az 1581. évi átépítése után még számos változáson ment át.
A jelenleg látható templomot 1945-1948 között építette G. Morassuti, a régit ugyanis 1944-ben bombatámadás érte.
A szentély belseje egyszerű, egyhajós szerkezet, négy oldalkápolnával és két karzattal. A hajó végében XVII-XVIII. századi festmények láthatók. A rendház refektóriumában látható az Utolsó vacsora c. XVI. századi festmény, melyet egyesek Paolo Veronese alkotásának hittek.
A rusztikus oszlopcsarnokból kiérünk a rendház közepére, ahol S. Leopoldo sírja és cellája látható.
A Szt. Kereszt templom előtti hasonló nevű térről, a piazzale S. Croce-ról érdemes elsétálni az egykori várfal kezdeténél álló Szt. Kereszt kapuhoz is. A Coegle negyedet határoló falat a Cinquocentóban építették.
A via Malamant keresztezve a Szt. Kereszt hídhoz érünk, mely, ami emléktábla sorai szerint, 1517-ben épült, Giuliano Gradenigo kapitány idején. Itt láthatjuk S. Prosdocimo valamint S. Girolamo szobrait.