A padovai Szent Szűz katedrális

A padovai Szent Szűz, Duomo di Santa Vergine, melyet 1754. aug. 25-én Carlo Rezzonico szentelt fel évzázadokig tartó munka eredménye. A ma látható épület építéstörténete századokra rúg, mivel 1547. január 5-től, folyamatos átalakulásokon ment át. Ekkor alapították az új dómot, mely az 1075-ben felszentelt régi katedrálist volt hivatott helyettesíteni. De már a régi is egy még régebbi őskeresztény templom helyére épült, mely 899-ben, a hun támadás idején veszett oda.

A román stílű katedrális eredeti homlokzatát már csak a szomszédos Keresztelőkápolna Giuseppe de'Manabuoi freskója alapján képzelhetjük el. Azóta többször elpusztult, majd újjáépült és többször is restaurálták. Egyik legszörnyűbb természeti katasztrófa az 1117-es földrengés volt, mely nagy kárt okozott a katedrális épületében, de az írásos dokumentumokból kitűnik, hogy aztán még az 1300-as meg az 1500-as években is változtattak rajta, mígnem 1524-ben VIII. Klementin pápa Francesco Pisani bíborost nevezi ki Padova püspökének.

Pisani úgy vélte, hogy a város, melynek olyan bazilikái voltak, mint a del Santo és a Santa Giustina, mely épp ekkoriban épült, megérdemel egy méltó katedrálist is. Az új püspök és a kanonokok versenyt írtak ki az épület megvalósítására, melyen olyan neves alkotók vettek részt, mint pl. Michelangelo, Sansovino és Andrea da Valle.
A tervek közül a Dominum Michaeleum Angelum c. pályázat nyeri el a tetszésüket, a munkák irányításával pedig Andrea da Valle és Agostino Righetti mestereket bízták meg.

1551-ben megkezdik a kórus számára rendelt helyiség felépítését, melyet végül 1582-ben avatnak fel, ünnepélyes keretek között. De ez után is folyton építettek, változtattak valamit a katedrálison, s bár a homlokzat még befejezetlen volt, 1754. aug. 25-én Carlo Rezzonico bíboros felszentelte és a Szent Szűznek ajánlotta. Erre az eseményre a főkapunál látható tábla emlékeztet.

Az oldalhajók mentén elhelyezett kápolnák olyan remekműveket őriznek, mint Stefano dell Arzene Madonnája a Vakok Madonnája Kápolnából, vagy Pietro Damini XVII. századi oltárképe a S. Girolamo kápolnából, mely S. Girolamot és az építkezést megrendelő Girolamo Selvaticot ábrázolja.  A S. Gregori Barbarigo kápolna G. Massari oltárképeit valamint ugyanazon Damini Keresztrefeszítés c. festményét láthatjuk, S. Maddelana és S. Caterina alakjaival. A S. Giuseppe kápolna barokk hátterében G. Pellegrini XVIII. századi oltárképe áll.

A déli kijárat előcsarnokában találjuk VI. Pius pápa 1872-es látogatásának emléket állító kőtáblát s ezzel szemben Rinaldo Rinaldi XIX. századi alkotását, Francesco Petrarca mellszobrát, aki a székesegyház kanonoka volt.

A keresztfolyosón is számos neves festő alkotása, valamint temetkezési emlékek láthatók. Ezen kívül figyelmet érdemel a Santissino Sacramento kápolna barokk oltára meg a kanonokok sekrestyéje, mely kis képtárat is őriz.
A padovai Szent Szűz katedrális Képtárának az anyaga az egykori kanonokok adománya.

A szentélyt néhány lépcsőn érhetjük el, oldalán a Javadalmazottak sekrestyéje néhány XVII. századi festménnyel, majd mielőtt visszaérnénk a keresztfolyosóra, érdemes lemenni a kriptába is.
A keresztfolyosó végén találjuk a híres Csodák Madonnája kápolnát, melynek barokk oltára felett látható a bizánci stílusban festett Madonna a kisdeddel c. alkotás. Ezt sokáig Giotto művének tartották, s Francesco Petrarca tulajdonát képezte, aki Francesco il Vecchio da Carrarara hagyta örökül. Sajnos az eredeti kép odaveszett s ez csak egy ismeretlen festő által készített másolat.
A katedrális középső hajójában Parodi 1692-ből származó fa pulpitusa, valamint Bonazza két szenteltvíztartója érdemel figyelmet.

Az északi kapun érünk ki a Via Dietro doumora, ahol kívülről is megcsodálhatjuk a kórus épületét. Érdekes pontosítás, hogy a 26-28. szám alatti ház állítólag a nagy költő, Francesco Petrarca lakóháza, aki egykor a padovai Szent Szűz katedrális kanonokja volt.