A Dózse-palota hivatali helyiségei
A velencei Dózse-palota keleti szárnya első emeleti loggiasorának a falán még láthatók a nyílások, ahová a feljelentéseket dobták be a panaszosok. Egykor rengeteg rémhír terjengett ezekről a feljelentésekről, így érthető, ha a Köztársaság bukása után a nép leverte a nyílások oroszlánfős zárókövét. Annyi azonban tény, hogy névtelen levelekkel nem foglalkoztak a Serenissima hatóságai. A feljelentő nevét pedig titokban tartották, állítását alaposan megvizsgálták, és ha valaki rágalmazott, eljárást indítottak ellene.
A loggiát híres velenceiek szobrai díszítik. A rióra néző reneszánsz szárnyban sorakoznak a hivatali helyiségek, melyek közül a fontosabbak az alsó kancellári hivatal. Ennek terméből nyílt a provveditori della milizia da mar, azaz a flottaparancsnokok hivatalai.
Ez után következtek az Avogaria termei. Ez a hivatal 864-ben kezdte meg működését, államügyészi és közjegyzői teendőkkel, melyet a patríciusok köréből évenként választott három avogador irányított. Itt vezették az aranykönyvet, igazolták a nemesi származást és az állampolgárságot.
A második terem famennyezetét középen elhelyezett oszlopok tartják, ahol kőbe vésett latin felirat figyelmezteti a tisztviselőket, hogy kötelességüket igazságosan, megvesztegethetetlenül és emberségesen hajtsák végre: "Amit magatoknak nem kívántok, másnak se tegyétek!". Mellette keskeny folyosóról nyílik a csatornát átívelő, a börtönbe vezető Sóhajok hídja lépcsője, hisz itt folytak az ügyészi kihallgatások. A folyosó túloldalán számos értékes festmény látható, mint Veneziano, Bellini, Tintoretto és más hírességek képei.
A Scala d'Oro, azaz Arany-lépcső a szárny legfelső emeletén levő reprezentatív termekhez vezet. A középső pihenőből, oldalt nyílik a dózse-lakosztály. A néhány lakószobából álló rész csupán töredéke a kor patrícius-palotái hasonló rendeltetésű helyiségeinek, ami beszédesen tükrözi a velencei államfők tényleges jogállását: a dózse fényes környezetben, mégis szigorú rabságban élt, ám a tisztelet, mely körülvette minden patrícius számára óhajtottá tette hivatalát, különösen, hogy tettei révén bekerülhetett a történelembe. A Dózse megválasztásakor az is feltétel volt, hogy az ne legyen nős, ezért sok patrícius nem is nősült meg, nehogy csökkentse esélyét a választáson.
Az 1577. évi tűzvész a dózse-lakosztályt megkímélte, így helyiségei az eredeti kora-reneszánsz formájukban maradtak fenn. Érdekes számba venni a Sala dello Scudo-t, ahol uralkodása idején a mindenkori dózse címere volt kifüggesztve, ma itt az utolsó fejedelem, Lodovico Manin címere látható. A falakat 1540-ból való térképek díszítik.
A Sala dei Filosofi termét egykor filozófusok képei díszítették. A terem végéből nyíló lépcső a dózse felső emeleti kápolnájába vezet, az ajtó fölött Tiziano egyetlen fennmaradt freskója látható, mely Szt. Kristófot ábrázolja, aki a lagúnákon lábal át a Gyermekkel, háttérben Velence képével.
Itt látható még a Sala degli Stucchi, a Grimini dózse által stukkós díszítésűvé átalakított terem, a Sala Erizzo, a dózsék fogadóterme, a Grimini-terem, melyet a múlt században tataroztak és körforgászszerűen a palota kincsei közül is ide vándoroltatják a legszebbeket. A fogadótermekből az udvar felé vezet a cenzorok lépcsője, melyen keresztül a Nagytanács termei felé érhetünk.