A Dózse-palota, Velence - Palazzo Ducale, Venezia

A IX. sz. második évtizede során épült Dózse-palotára épp úgy tükrözi Velence lényét mint a Bazilika. Csakhogy amíg a Szent Márk-bazilika a Kelet és a Nyugat kultúráját összeötvöző szép várost, addig a Dózse-palota a város másik arculatát, a kormányzó észt és az államhatalom nagyságát tárja elénk. A Velencei Köztársaság tömérdek sok  pénzt áldozott, hogy az épület mind külső, mind belső megjelenésében megfelelőképp reprezentálja az ideális államot. A széles árkádsorokba és ablakokba nyíló gótikus formák és az értékes márványburkolat egyaránt a velencei állam biztonságát és jólétét volt hivatott jelezni.

A 800-as évek elején, amikor Angelo Participazio dózse ide helyezte a lagúna-települések központját, a mai palota helyére vízzel töltött várárkokkal körülvett, középkori várat építtetett.

Az egykori épületből csak egy sarokbástya maradt fenn, az is beépítve a bazilika kincstárépülete alapjaiba. A Candiano dózse elleni lázadás során kitört tűzvész után Orseolo már bizánci márvány-díszítésekkel gazdagíttatta, amikor helyreállíttatta. Egy újabb tűzvész után Ziani dózse 1172-ben, saját költségén, olyan gyönyörű palotává akarta újjáépíttetni, mely felülmúlja  a Canale Grandét szegélyező minden más, pompás bizánci stílusban épült patríciusház szépségét. A korabeli ábrák karcsú loggia-sorból kimagasló épületről tanúskodnak.

Mikor 1297-ben a fő hatalom a Nagytanácshoz került, a Ziani-palotában nem volt megfelelő méretű terem a testület befogadására, ezért 1304-ben elhatározták a Nagytanács-terem felépítését: így jött létre a Dózse-palota tengerre néző homlokzata.

A Dózse-palota meghatározott funkciókkal rendelkezett. A csatornára néző félen volt a dózse magánlakosztálya, melyet a Kormányzótanács és a Szenátus termei követtek, majd az Igazságügyi Palota a bírósági termekkel és a börtönökkel. A sarokban, a híd irányában pedig a Fegyvertár kapott helyet.
A lagúna felőli szárnyban található a Nagytanács óriásterme, a Piazzetta felé eső oldalon pedig a Sala dello Scrutinio, melyet a Marciana könyvtár megépítése előtt könyvtárként is használtak.

Az építkezést a pestis és a politikai viszálykodások egyaránt késleltették, 1365-ban a páduai Guariento mégis már a terem falára festhette Paradicsom c. freskóját
Az új palotaszárnynak csak két nagy ablaka nézett a Piazzettara. A ma innen a Bazilikáig húzódó épülettömb helyén még állott Ziani bizánci palotája, igaz, megviselten. A Genovával vívott harc viszont nagy anyagi áldozatokat követelt, ezért rendeletet hoztak, hogy ezer arany pénzbírság terhe alatt tilos felvetni a piazzettai szárny átépítését. A közhangulat viszont már annyira magáévá tette az új formát, hogy az 1419. évi tűzvész után, mely megrongálta a Ziani-szárnyat,  a bölcs Tomaso Mocenigo kifizette a bírságot. Sajnos, már nem érte meg az új szárny felépítését. A Nagytanács-teremben utóda és politikai ellenfele, Foscari tartotta az első ünnepi ülést, 1423-ban, akinek kormányzása idején, 1457-re felépült a teljes piazzettai szárny.

1479-ben a Riva felőli szárnyat pusztította tűzvész, melyet Antonio Rizzo és Pietro Lombardo építettek újjá, a ma is látható, kora reneszánsz formájában.
A palota belső helyiségei 1577-ben ismét tűzvész áldozatává lettek, hogy csak a kőfalak maradtak meg. Ekkor veszett oda Gueriento Paradicsoma. Felvetődött a kérdés, hogy ne építsenek-e teljesen új palotát, de szerencsére meghagyták a régi épületet és csak a belső térben kapott helyet a reneszánsz, ahol ma Tiziano, Veronese és Tintoretto remekei láthatók.