A Szent Márk-téri galambok

Nem hagyhatjuk el a Szent Márk teret anélkül, hogy ne említenénk a galambjait. Történetükről sok krónika beszámol, de ahány forrás, annyi változat. Egyes hagyományok szerint az őslakosokat követték ide kedves galambjaik, mások a Bizáncot elfoglaló Dandolo győzelmi hírét hozó postagalambok utódait látják bennük.

Egy másik krónika arról szól, hogy a XIII. században a Krétát ostromló Dandolo admirálisnak sikerült elfognia a körülzárt Candiából kirepülő postagalambokat, amik a védelmet támogató genovai flotta irányába tartottak és szárnyuk alatt a főváros elfogását megkönnyítő üzenetekre talált. Hálából ide telepítették a galambokat és közköltségen táplálták.

Napjainkban ezt a tisztet átvette a turisták lelkes serege, akik szívesen fényképeztetik magukat a fejükre-vállukra telepedő, vagy a kinyújtott tenyerükből élelmet csipegető galambokkal. Egyes vélemények szerint ez nem is olyan olcsó mulatság, mert az elkényeztetett galambok csak a téren tanyázó árusok drágán vesztegetett eledelét fogadják el.
A média viszont arról is beszámolt már, hogy a helyi hatóságok megtiltották a madáreledel árusítását és a galambetetést, mert ezek annyira elszaporodtak, hogy veszélyeztetik a műemlékek épségét.

Nos, aki nagyvárosban lakik, észlelhette - s erről szintén beszámolt a világsajtó - hogy idén világszerte túlzottan elszaporodtak a galambok s az egyetlen védekezési mód ellenük, hogy ne etessük - hisz úgyis bőven jóllaknak a város "morzsáin" - és tartsuk tisztán a háztetőinket. A galambok között ugyanis lehetnek beteg egyedek. Ezek szervezete az ürülékükkel együtt a fertőző baktériumokat is eltávolítja s az a nagy melegben megszárad, elporlad, a szél pedig felkapja, továbbviszi, szétszórja a levegőben és a fertőzött levegőt belélegezve, az ember is megbetegedhet. Mégpedig súlyos légzési zavar, tüdőbántalom érheti - a média szerint már volt is egy halálos áldozat.

Persze, az állatvédők nem így látják, de aki épp olyan tető alatt lakik, ahová százával gyűlnek a galambok s folyton csak szaporodnak, tán megérti, hogy nem azzal kell kifejeznünk jóságunkat, nagylelkűségünket és altruizmusunkat, ha a galambokat etetjük. Mint ahogy annak sincs értelme hogy egy-egy koldusnak csak odavessünk néhány obulust - inkább magunkban vizsgáljuk meg azt, miért érezzük szükségét az ilyenfajta olcsó nagylelkűségnek?