Benvenuto Cellini

A Ponte Vecchión kialakult kis tér közepén helyezték el a reneszánsz legnagyobb ötvösművésze, Benvenuto Cellini bronzszobrát. Az évszázadok óta az aranyművesek utcájának nevezett hídon levő ékszerüzletek tulajdonosai, 1901-ben határoztak úgy, hogy a saját költségükön szobrot emelnek a XVI. században élt Benvenuto Cellininek, Firenze legkiválóbb ötvösművészének.

Cellini kiváló képzőművész, elsősorban szobrász és aranyműves volt, ugyanakkor az olasz reneszánsz egyik legkiválóbb írója is. Az arany- és ezüstművesek remekeit csodáló kirakatnézők között bizonyára vannak, akik ismerik Benvenuto Cellini önéletrajzi regényét, mely a reneszánsz irodalom egyik főműve. A magyarra is lefordított könyv annak a művésznek az életéről vall, aki az olasz kultúra egyik legmozgalmasabb korában élt.

A váratlanul sok fordulatban gazdag, szinte kalandregénynek beillő történet folyamán megismerhetők a kor nagyjai: történelmi személyiségek, pápák, királyok, főurak, ugyanakkor részletesen beszámol azokról a jelentős eseményekről is, melyek egész Olaszország és Nyugat-Európa történetében szerepet játszottak. Cellini olvasmányos vallomásai alapján élénken elképzelhető a narrátor személyisége, a szertelen kalandor természete, az általa felsorolt eseményekből könnyen kihámozható az olasz reneszánszvég idején élt művész élet- és alkotási körülményei.

Jó tudni, hogy a reneszánsz legkiválóbb ötvösművésze és jeles szobrásza, Benvenuto Cellini lakóháza, melyet időközben már átalakítottak, kívülről megtekinthető, a Via della Pergola 59. sz. alatt, bár korunkban magánlakások vannak benne. Az egykori ház, melyben a híres Perszeuszt öntötték bronzba, ahol gyönyörű ékszerek készültek, tanúja volt a nagy mester 1571. február 14-én bekövetkezett halálának is.