Firenze földrajza, természeti viszonyai

Firenze földrajzi fekvése: Firenze az Appennin-hegység toszkánai-emíliai ága lábánál elterülő síkságot kettészelő Arno középső folyása mentén fekszik. Tengerszint feletti magassága 50 m. Jórészt az Arno északi, jobb partján terül el, a careggi, fiesolei és settignanói domboktól határolt síkságon.

Firenze éghajlatát viszonylag kevéssé mérsékeli a közeli tenger: a tél meglehetősen hideg, ködös és havas,  a nyár, mikor a völgykatlanban megreked a levegő, kellemetlenül meleg. Firenze középkori templomai és palotái viszont a legforróbb nyárban is kellemesen hűvösek. A tavasz és a koraősz páratlanul szép Firenzében.

Firenzét környező néhány száz m magas hegyek részben erdővel borítottak, részben mezőgazdasági művelés alatt vannak. Fő termények az olajbogyó, a füge és a gesztenye. A toszkán dombokra mégis a szőlőművelés a legjellemzőbb. Erre, Firenzétől délre termesztik a világhírű chiantit, melyből a népszerű borfajtát nyerik.

Az Arno látszólag nem nagy folyó, nyaranta, a száraz időben partfalakkal határolt medre jobbára száraz, a vízben kisebb-nagyobb zátonyok képződnek s szinte nehezen képzelhető el, miként képes ez a kis "patak" annyira megduzzanni, mely többször is elárasztotta már a várost.

Közismert például az 1966-os firenzei árvíz pusztítása, melyről annak idején a tvhíradók révén az egész világ tudomást szerezhetett, de még napjainkban is emlegetik, miként öntötte el az Arno többek között az Uffizit, a Könyvtárt, de még a parttól távolabbi palotákat is, ahol  felbecsülhetetlen kárt okozott Firenze több évszázados kincseiben.