Caffé Pedrocchi, Padova

A Padovai Caffe Pedrocchi tulajdonjosáról kapta a nevét. Antonio Pedrocchi már ismert kávéháztulajdonos volt, amikor, látva az Európa szerte egyre inkább divatossá váló kávéházak sikerét, a XIX. sz. elején megvásárolta Padova központi területén a telkeket, s kihasználva a Bo palota, azaz az Egyetem székhelyének a közelségét olyan intézményt akart teremteni, mely egybem Padova város kulturális és kereskedelmi központja is.

A Padovai Caffe Pedrocchi a zseniális építész, Giuseppe Jappelli remekműve. A kávéház 1831-ben készült el s amint megnyílt, valóban magához vonzotta a város értelmiségét, a diákok, művészek,  irodalmárok sokaságát.

Pedrocchi óhajának megfelelően a kávéház éjjel-nappal nyitva tartott, ezért Ajtó nélküli kávéháznak is nevezték. 1831-1916 között valóban egyfolytában nyitva tartott. Törzsvendégei  olyan hírességek voltak mint az irodalmár Ippolito Nievo, Giovanni Prati vagy Arnaldo Faustino, a nagy hazafi. A Caffe Pedrocchi hamarosan Európa egyik leghíresebb kávéháza lett, ahol a kor leghíresebb írói, művészeti megfordultak. Stendhal például azt írja valahol, hogy Pedrocchi a legjobb olasz vendéglátós, majdnem olyan kiváló, mint a párizsiak.

De a széles látókörű üzletember tudta, hogy más társadalmi rétegekre is gondolnia kell. Ennek érdekében a földszinten berendezte a kereskedők számára fenntartott termet, melyet fehér-teremnek, a tőzsdéseknek sárga-termet, az emeleten pedig 1842-ben ünnepélyes keretek között, az Olasz Tudósok Gyűlésével avatta fel azt a helyet, ahol néhány év múltán megalakult a Pedrocchi Casino Társaság.

A Caffe Pedrocchi neoklasszikus stílű épülete északi homlokzatát a belső galériát képző négy korinthoszi oszlop dísziti, melynek őrizetére négy békés kőoroszlánt helyeztek. A hosszabb keleti oldal ajtók és ablakok szabályos sora. A Bo palota felé néző rövidebb déli oldal  csupán egyetlen árkád, melynek érdekessége a neogótikus Pedriocchino, melyet különös szeszélyként Jappello 1838-ban épített hozzá s földszintjén, az ekkoriban éledő divatnak megfelelően, eredetileg cukrászdának szánta.

A Padovai Caffé Pedrocchi egész épülete szinte múzeumszerűen hat, ahogy minden terem külön-külön elnevezést nyert a stílusa, a berendezése, a tapéta vagy a bútorzat stílusának megfelelően. Így létezik a már említett Fehér szalon, melynek falán látható egy osztrák golyó nyomát őrző tábla, emlékeztetőól az 1848. febr. 8-án az egyetemisták és az osztrák katonák közti összetűzésre, a Vörös terem a professzorok asztalával és falain térképekkel, a Zöld szalón, az egykori dohányzó meg a Tőzsde-terem. A felső emeleten pedig, ahová egy külső, az északi árkádsorra néző lépcsőn lehet feljutni, az Etruszk-terem vár, jellegzetes edényeivel. A Görög-szalón a Diogenész és Platón találkozása c. freskóval, a kerek vagy Római-szalón I. Caffi négy római tájképével, a Reneszánsz terem a sajátos bútorzatával, a Herkuláneum Pietro Paoletti ihletett temperafrestményeivel és aranyozott gipsz illóolaj-párologtatóival, majd a hatalmas táncterem a tervező Jappelli barátja nevéről, Rossini-teremként is ismert, majd az egyiptomi hangulatot keltő, kékre festett, szobrokkal, halotti urnákkal s szfinkszekkel teli Egyiptomi-terem s a Settecentó velencei divat szerint festett tükrökkel díszített Mór fogadóterem, melynek tükörajtaján egy mór elhúzza a függönyt.

Mindez egyszerűen felsorolva unalmasan hat, de aki személyesen látja aligha érezheti magát kellemetlenül a díszes környezetben.