A padovai San Nicolo templom

A Padovai S. Nicolo templom fennállásáról szóló írásos dokumentumok 1088-ból valók, de a jelenlegi épület XIII. századi. Homlokzat csúcsíves  díszítésén és a harangtorony kettős ablakain fellelhetők a gótikus hatások.

Az 1367. után a templom jobb ok,dalához hozzá építették azt az előzetes épületet, mely a Forzate család kápolnájaként működött.  Aztán a Padovai S. Nicolo templomot fokozatosan tovább alakították. A XV. században a lombard kapuval és az alsó rózsaablakkal bűvült, majd háromhajóssá alakították a belső teret. A XVI. Században a hajót felosztó pilléreket oszlopokra cserélték, a XVII. században pedig, barokk hatásra alakították át.

A Padovai S. Nicolo templom mai látogatója a több évtizedig tartó modernkori restaurálás eredményeiben gyönyörködhet. Elsőként a bejárat timpanonja érdemel figyelmet. A templombelsőt a XIV. századi keresztboltozat határozza meg, mely az eredeti famennyezet helyére került.

A Padovai Szent Nicolo templom első kápolnájában látható az a Szt. Ágnes glóriája c. XVII. századi kép, mely a bezárt Szt. Ágnes kápolnából származik. A S. Nocolo templom keresztelőkápolnájában cinquocentós szenteltvíztartó áll. Ez után következik a Forzate család későgót szarkofágja, felette a XV. századi triptichon, a Madonna a gyermekkel.

A Padovai S. Nicolo templom gyóntatókápolnája oltárán egy híres Tiepolo kép látható és a flamad  von Mecheln féldomborműve, akitől a következő kápolnákban további művek is állnak. A kijárat felé Montagna S. Liberaléja látható és Gerardicus de Regio: Keresztrefeszítés meg Keresztelő Szt. János történetei c. frerskói.
Külön figyelmet érdemel a szenteltvíztartó feletti Angyalfej, Giovanni Bonazza munkája.