Pádua, történelmi korok

A Római Birodalom bukásával Patavium térsége az egyik legsanyargatottabb térséggé vált. Agilulf felgyújtotta a várost és lerombolta mind Patavia, mind a körülötte lévő településeket. Az írásos dokumentumok szerint ekkor a város püspöke veszi kézbe hívei sorsát és mindent hátra hagyva, elvezeti népét Malamocco-ba, hogy megmentse életüket, oda helyezve át a  püspöki székhelyét is. Velence történelméből tudjuk, hogy 810-ben ezt a helyet is el kellett hagyniuk lakóinak és tovább vonultak a lagunák közé. A barbárok visszaverése után azonban a régi lakosság kezdett visszaszivárogni eredeti városába.

A longobárdok veresége után Tricido püspök vezette vissza Padovába a lakosságot, majd a város és környéke visszaszerzése után megkezdődött az újjáépítés, a társadalmi rend helyreállt, utat nyitva a városállam kialakulásának.

A XI. és XII. században Padovában nagy építkezések folynak, megépül az új városvédő falszakasz. A XII. sz. elején már 11 kápolnája és 10 monostora van a városnak, valamint kórháza és imaháza. A század közepére már nagy pillanatokat él meg Pádua, ekkor sorra alakulnak az egyházi rendek, mint a minoriták, a domokosrendiek, a remeterendiek, a karmeliták rendje, s ez sokban hozzájárul a város fejlődéséhez.

Ebben a korban prédikál Páduában a később szentté avatott Antal szerzetes, aki szellemileg sokat hat a város lakóira. Ugyanekkor, bár voltak belső zavargások, olyan kezdeményezések is születtek, melyek elősegítették Pádua városiasodását. Mindez kiélezte az osztálykülönbségeket is, de a belső viszályokat elsímította a külső fenyegetettséggel szembeni összefogás.

Velence ugyanis, új piacokat keresve, egyfajta tartományi államot szeretett volna kialakítani. A velencei dózséval való ellentét végzetes Pádua számára: 1405. november 15-én elfoglalják. Pádua városa ekkor már felbecsülhetetlen kulturális értékekkel bír, számos templom, bennük sok-sok művészi alkotás, melyek magukon viselik a század jegyét, melyben keletkeztek.

Függetlensége elvesztése után Pádua történelme Velence történelmével fonódik össze. Ennek ellenére, Pádua a velencei uralom alatt mindvégig megőrzi identitását. Ezt főleg az Egyeteme tekintélyének köszönheti, mely magához vonzotta nem csak Itália, de egész Európa nagy gondolkodóit.

A Páduai Egyetemen szellemében fogant gondolatok, az új eszmék olyan kiváló tudósokat adtak a világnak, mint például Galileo Galieli, a modern tudomány megalapítója, aki 1592-1610 között volt a Páduai Egyetem dócense.