A Keresztelőkápolna kapui

A déli oldalkaput, Andrea Pisano rendkívüli műgonddal elkészített művét, 1336-ban helyezték el a Baptisztériumon. Az első kapu eredetileg a keleti oldalon ált, de áthelyezték a déli homlokzatra, hogy helyet adjanak a második, Ghiberti által készített kapunak.

Andrea Pisano kiváló szobrász volt, aki Giotto halála után a Campanile építője. A mester általában márványban dolgozott, ezért nem kis gondot okozott számára a bronzba-öntés. Végül is favázas ajtó formáit vitte át bronzba, s a váz által bekeretezett 28 mezőben alakította ki a domborműveit. Ezek közül 20 Keresztelő Szt. János, a templom védőszentje életéből vett mozzanatokat elevenít meg, nyolc pedig, az ajtószárnyak alsó részén, a sarkalatos erények allegóriái.

Tartalmi szempontból Pisano kapuja gyökerezik legmélyebben az épület gondolati talajában. Keresztelő Szt. János nemcsak az épület rendeltetésének eszmei megszemélyesítője, hanem a város védőszentje is, hisz Firenze S. Giovanni védelme alá helyezte magát. Alakja a kápolna belső mozaikképein is szerepel, melyek a bronzkapuk mellett a kápolna igazi látványosságai.

Amikor a templomot patronáló firenzei posztócéh 1402-ben, az északi bejárat kapuszárnyaira írva, pályázatot hirdetett egy újabb bronzkapu készítésére, Andrea Pisano alkotása mintaképül szolgált. A versengésben hat neves művész vett részt, köztük olyan kiválóságok, mint Lorenzo Ghiberti, Filippo Brunelleschi és Jacopo della Quercia. A pályázatot, mely a kapu egyik előre meghatározott jelenetét, Ábrahám áldozatát ábrázolja, az első kettő nyerte meg, s csak hosszas tanácskozások után döntöttek úgy, hogy Brunelleschi kissé még középkoriasan merev, de mély drámaiságú jelenetével szemben, Ghiberti művészileg kifejezőbb, harmonikusan gördülő vonalai, fokozott természethűsége győzedelmeskedjen.
Mindkettőjük pályaműve fennmaradt s ma Firenze nemzeti múzeumában, a Bargellóban látható. Végül mégsem ótestamentumi jelenetek díszítik a Ghiberti által készített kaput, hanem az Új Testamentumból vett jelenetek, az Üdvözítő életének legfőbb eseményei. Alattuk a négy Evangélista, legalul pedig négy Egyházatya. 

Az északi kapu újabb, alapjában véve a Pisano-féle kapu elrendezését és kompozícióját követi, de kivitelezésében már az új stílust sejtteti. Ghiberti, munkatársaival együtt, 1403-tól 1424-ig dolgozott e művén. Mikor 1425-ben a kapu elkészült, annyira megnyerte a firenzeiek tetszését, hogy a Battisterio utolsó, de elhelyezésénél fogva a legfontosabb kapuja elkészítésére Lorenzo Ghiberti pályázat nélkül kapott megbízást.

A keleti kapu, a Porta del Paradiso, azaz a Paradicsom kapuja a Dóm főhomlokzatával szemben látható. A kapuszárnyak díszítésén már a reneszánsz vonalai győzedelmeskednek.

A Keresztelőkápolna kapui fölötti szoborcsoportok által szépen kiteljesedik a kompozíció.  Pisano kapuja fölött áll Vincenzo Danti, 1570-ből való szoborcsoportja, mely Keresztelő Szt. János lefejezését ábrázolja. A Porta del Paradiso összképét pedig Andrea Sansovino műve, Krisztus keresztelésének jelenete teszi teljessé. Mellette, az imádkozó angyal későbbi alkotás, Spinazza készítette a XVIII. században.