A Santa Trinita-híd és a Santa Trinita-tér

A Ponte Santa Trinità, vagyis a Szentháromság Hídja a Ponte Vecchiotól nyugatra áll. A karcsú, háromnyílású híd szintén a középkorból származik. A Ponte Santa Trinita őse 1257-ben épült, hogy az északi hídfőnél összefutó, már akkor is jelentős forgalmat átvezesse Firenze déli városrészébe, a Via Maggiora felé. A Ponte Santa Trinita eredetijét ismételten újjáépítették, s végül I. Cosimo nagyherceg intézkedése alapján Bartolommeo Ammannati, a késői reneszánsz neves mesterének a tervei szerint újjáépítették. A nemesen egyszerű remekmű, mely tervezetének Michelangelo volt a fölülbírálója, 1576-70 között épült fel.

A hídfőinél a négy évszak allegorikus szobra állt. Sajnos, az 1944-es háborúban ez a híd is a bombázások áldozatául esett. Érdekessége, hogy rekonstrukciójánál nagy gondot fordítottak arra, hogy a felmerülő elvi és gyakorlati problémák a "firenzei szellem" értelmében oldódjanak meg.  A műemlékvédőknek mindenként eredeti formájában kellett a hidat újjáépíteniük, de sajnos, az eredeti tervrajzok nem maradtak fenn, s csak a hídról készült fényképekre támaszkodhattak. A képeken látható híd íveinek vonala mértani módszerekkel nem volt azonban megszerkeszthető. A szakértők szerint azok csakis zseniális szabadkézi rajz alapján épülhettek. Végül felfedezték, hogy a híd íveinek a vonala azonos a Michelangelo által tervezett Medici-sírok napszakokat tartó faragványai vonalával, majd az Arnó medréből kiemelt, részben a még felhasználható állapotban levő híddarabokat kiegészítve, sikerült a hidat eredeti formájában helyreállítaniuk.

A Ponte Santa Trinita hídfőit díszítő négy évszakot ábrázoló allegorikus szobrok visszaállításával is gond volt: Primavera fejét nem találták. A szoborfej keresése nagyon hosszadalmas és körülményes volt. A művészeti illetékesek pedig elhatározták, hogy az eredeti fej nélkül nem állítják fel a négy szobrot a hídfőknél.

A közfelháborodás erre olyan méretűvé vált, hogy a Városi Tanács népszavazást rendelt el, melyen a lakosok a híd eredeti állapotában való visszaállítása mellett döntöttek. Végül, a Ponte Vecchio pilléreinél végzett munkálatok során az Arno medrében megtalálták az elveszett szoborfejet. A helyiek még ma is mesélik, hogy valamikor az ötvenes években, diadalmenetben vitték vissza a helyére, ujjongva, hogy minden úgy állhat majd, ahogy és ahol volt: "Come era, dove era." A városközpont felőli hídfőnél áll a Tavasz és a Nyár szobra.

A Santa Trinita-híd méltó példa az oly sokszor emlegetett firenzei reneszánsz kecses, gyakran szinte légiesen finom formavilágára, az egyszerűségében is előkelő, mégis feszültség teli arányrendszerére. A híd három boltívének hajlata és a hídpálya enyhén ívelő vonala maga a formák harmóniája. Ha a Ponte Vecchio a spontán kialakult, festői küllemével hat, a Ponte Santa Trinita maga az egységes koncepció tökéletes formába öntése.

Santa Trinita tér

Erre jutunk a Santa Trinita térre, melynek közepén az Igazság oszlopa áll. Ez egy római-kori műemlék, mely a Caracallai termákból származik. Tetején az Igazság szobra emelkedik a magasba.