A Santa Maria del Fiore és a Santa Reparata-templom

A Santa Maria del Fiore néven ismert dómtemplom Firenze egyik legismertebb építészeti alkotása. A firenzei dóm megvalósításában művészek egész sora vett részt az évszázadok folyamán. 1294-ben a firenzei Kézműves Céh Arnolfo di Cambiót bízta meg egy új katedrális tervezésével, melyet az egykori Santa Reparata-templom helyén szándékoztak felépíteni. A munkálatok megkezdése után a régi templomban 1375-ig nem szűnt meg a tevékenység, de ez nem akadályozta az építkezést. Santa Maria del Fiore

Az új firenzei dóm építését 1296-ban kezdték,  Francesco Talenti irányításával, és olyan mesterek dolgoztak rajta mint Giotto és Andrea Pisaro. 1375-ben végül lebontották a régi Santa Reparata templomot és bizonyos módosításokat is végeztek az eredeti Arnolfo-terven. A firenzei dóm homlokzata a XIX. században nyerte el mai formáját.

Firenze egykori katedrálisát egy római domus romjaira építették, a IV-V. században. E régi, egyetlen apszisból álló templom hajóját oszlopsorok választották három részre. A bizánci háborúk alatt a templom lerombolódott, de a VII. és IX. sz. között újjáépítették. Ekkor alaprajza nem sokban változott, csak két oldalkápolnát építettek hozzá, a kolonádokat pedig négyszögletes, pilléres oszlopokkal cserélték fel.  A XI. század során az apszis felőli részen kriptát nyitottak, ugyanakkor magasított karzatot hoztak létre, kívül pedig két harangtornyot emeltek az apszis mellett.Santa Reparata templom

A Santa Maria del Fiore katedrális e régi templom helyén épült fel, melyet a Cesareában mártírhalált halt leányról neveztek el. Az új dóm szinte a nagy tiszteletnek örvendő Santa Reparata temploma köré épült, melyet majd csak 1375-ben, az új dóm elkészülte után bontottak le.

1866-ban, a dóm restaurálása során, a régészek az egykori katedrális romjaira bukkantak. A tágas alagsori helyiség jelenlegi formája Morozzi építésznek köszönhető. A helyreállított rész a dóm jobboldali hajójának első és második oszlopa között nyíló lejáraton közelíthető meg. Itt egykori freskók töredékei láthatók, néhány prelátus és más közéleti személyiség sírköve, köztük a Brunelleschi sírhelyét jelölő tábla, valamint a mozaik- illetve vöröstégla-padlózat maradványai.