Róma

A Rómába készülő európai műveltségű turista többé-kevésbé tud már valamit az olasz főváros történelméről, művészetéről, világhírű építészeti remekeiről, műemlékeiről, de a lehetőség, hogy mindazt személyesen is megláthatja, legtöbbjét arra sarkallja, hogy rendszerezze erre vonatkozó ismereteit, nehogy a sok látnivaló közt elbizonytalanodjék.

Róma, Hellasz mellett, a nyugati kultúra bölcsője. Ha egykor a görögök a szellemi élet, az irodalom, a képzőművészet, a filozófia terén alkottak jelentősebbet, a nagyobb gyakorlati érzékkel bíró, racionálisabb rómaiak inkább a társadalmi-politikai rend megszervezésére helyeztek hangsúlyt. Életszemléletük, mentalitásuk alkotásaikban is tükröződött: a görög művészeti alkotásokat a kifinomult, tiszta harmónia és szépség jellemezte, a rómaiak inkább a nagyság, a hatalom kifejezése, olykor épp a célszerűség érdekében teremtették meg a nem kevésbé szép alkotásaikat.

Róma

Ez tükröződik Róma építészetében is: a hatalmas fórumok, az amfiteátrumok, diadalívek s a megannyi ókori emlék épp úgy elbűvöli a látogatót mint a reneszánsz bazilikák, a kutak, a paloták, az óriási parkok vagy a modern üzlet- és lakóházak.
Róma a majdnem három ezer éves történelme folyamán, még a császárok koránál kevésbé tündöklő időszakokban is, megőrizte nagyságát. A nagy Római Birodalom bukása után is Róma maradt a civilizáció legfőbb terjesztője. Róma, Szent Péter utódainak a székhelye, a kereszténység fővárosaként, a világ kulturális és szellemi központjává lett.

Szent Péter bazilikaA reneszánsz idején, hála a kor művészetpártoló pápáinak, Róma visszanyerte az antik korból ismert kulturális és művészeti lendületét, mely a Szent Péter bazilika és a vatikáni paloták felépítésében öltött testet, ahol a minden idők legnagyobb szintű műalkotásai új fénykort tetőztek be. A nyugati civilizáció e mérhetetlenül gazdag művészeti kincsei az ember egyre nagyobbra törő alkotóerejét, szépségigényét hirdetik.

Lehetetlen, hogy a látogató egyetlen vakáció alatt bejárja Rómát, melynek hosszú, dicsőséges múltja ott izzik minden régészeti romban, minden műemlékben, templomban, palotában. De aki képes kivonni magát a mindennapok szédítő iramából, hogy összhangba kerülve a múlttal, igaz érdeklődéssel és megfelelő áhítattal keresse fel a templomokat és múzeumokat, a híres tereket, kutakat és szebbnél-szebb parkokat, s a legalább részben megismert szépségek láttán saját tapasztalatai alapján értékelhesseaz "örök város" történelmét és kultúráját, azzal a felemelő érzéssel térhet vissza megszokott világába, hogy büszke lehet, ha e nagyszerű világot megalkotó emberiségnek ő is alkotó eleme.